„Lassuló táncok a lehűlő levegőben” 

A kritikán aluli őszi szereplést követő rövid téli szünet, majd az azt követő alapozás érdemi változásokat hozhatott volna, de nem hozott. A keret további hét (!) új igazolással, a szakmai stáb pedig Garami Zsolt erőnléti edzővel bővült. A téli felkészülés ettől függetlenül erősen véleményes volt abban a tekintetben, hogy az szakmailag sikeres volt-e. A szurkerek döcögős edzőmérkőzéseket és a facebookon rövid videó interjúkat láthattak elsősorban az új játékosokkal, akik egytől egyig köszönték a sorsnak, hogy ilyen jó közösségben, kiváló szakmai vezetés irányítása alatt focizhatnak.

A tavasz első pillanata a Videoton II ellen elmaradt ugyan, de ez az időnyerés is kevés volt ahhoz, hogy a tartuffe-i irányvonal kicsit a realitások felé forduljon: vereség otthon az Érdtől (1-2), idegenben a Puskás Akadémia II-től (0-4) és idegenben Gyirmóton a potenciális kieső jelölt Gyirmót II-től (0-3). A szakmai vezetés a három vereség után – az addigi párhuzamos valóság szerencsés találkozásának is köszönhetően – megváltozott: előbb Garami Zsolt erőnléti edző távozott, majd Varga Balázs vezetőedző kapott más megbízatást. Március végén a kieső zónába zuhanó Pénzügyőr új vezetőedzőt kapott Simon Antal személyében, aki az elvállalt felkéréssel egyfajta válaszút elé érkezett: vagy edzői karrierje egyik csúcsára lép fel, vagy romlik a megítélése a jövőjét illetően. A folytatásban sok siker nem jutott az új edzőnek: 3 mérkőzés, 3 vereség, nulla rúgott gól: Veszprém idegenben (0-3), Ajka otthon (0-2), III. Kerületi TVE idegenben (0-1).  A sok sebekre gyógyírt jelentett ugyan az elmaradt hazai mérkőzés pótlása a Videoton II. ellen (2-1), de a továbbiakban ez olyan túl nagy lökést nem jelentett, sem a mutatott játékban, sem az eredményességben: Kaposvár otthon (0-2), Csepel idegenben (1-1), Andráshida otthon (1-1). A csapatba visszakerültek ugyan a „régiek”, de a régi egység nem állt össze, a támadó játékosok a mérkőzések alatt nehezen kijátszott kevéske helyzetekben is rendre rossz döntéseket hoztak. A THSE Szabadkikötő ellen idegenbeli mérkőzés forduló és egyben mélypont volt, a 2-1-es vereség a Pénzügyőr neve mellé egy apró pecsétet jelentett. A Fortuna istennő azonban megfogta és az utolsó fordulóig nem is engedte el a Pénzügyőr kezét hiszen sem a THSE elleni fájó vereség, sem az azt követő BKV Előre elleni otthoni 1-1 nem jelentette még azt, hogy a Pénzügyőr a Budapest bajnokság I. osztályára készülhet. A szintén kiesés ellen küzdő ellenfelek ugyanis egyrészt „hozták” az eredményeket, másrészt a Veszprémtől a szövetség 4 pontot levont. Az utolsó két fordulóra maradt a döntés a kiesés avagy a bent maradás kérdésében, amely mérkőzésekből az elsőt Dunaharasztiban 2-1-re megnyerték a pasarétiek.

A záró forduló hazai pályán a Csorna ellen példátlan helyzetet teremtett: amelyik csapat nyer bent marad az NB III-ban, döntetlen esetén akár közösen búcsúzhatnak. A mérkőzés előtti napokban példátlan összefogás, szurkolói részről a „Mindenki Pasarétre” kampány kezdődött, szakmai részről pedig Simon Antalnak és segítőinek (Rajkó Zoltán, Faragó Zoltán, Szabó Sándor) sikerült megértetniük a játékosokkal, hogy most kivételesen nem önös érdekekről, vélt vagy valós sérelmekről, az érzékeny lelkekről hanem magáról a Pénzügyőrről van szó. Ennek köszönhetően szinte teltház, több száz néző előtt, a csapat szó szerint kiharcolta (2-0) a győzelmet jelentő NB III-as tagságot.

Egy drámaian szomorú, keserves szezon happy end-el zárult, a Pénzügyőr süllyedő hajóját Simon Antal egy baráti kikötőbe kormányozta.

A nyári szünet és a felkészülés egy lehetőség lehet arra, hogy ismét a régi egységben láthassuk a Pénzügyőrt az augusztusi nyitányon.

                                                                          Dr. Bilkei-Gorzó Dávid

Mindenkinek jó pihenést és kellemes nyarat

kíván a szerkesztőség !