Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A király belépője (Interjú Kozarek András csatárral és csapatkapitánnyal)

2013.09.13

 

kozarek-andras.jpg

Fotó: Szabó Topi István

 

- Kezdjük egy kis biográfiával. A Honvédban kezdődött a foci iránti vonzalom, vagy azt megelőzően már voltál másik kölyökcsapatban is?
- Az általános iskolában, 8 évesen kezdődött minden. Egyszer a barátok unszolására „letévedtem” egy fociedzésre, ahol egész jól mozogtam, ezért az edző rögtön be is vett a korosztályos suli csapatba, amellyel rögtön meg is nyertük a kerületi iskolabajnokságot, így részt vehettünk a Népstadionban megrendezett országos döntőn. Akkoriban indult az országban a Góliát FC program, amelynek az edzői kint voltak a Népstadionban. Az egyik mérkőzésen olyan jól játszottam, hogy be is válogattak a korosztályos Góliát FC csapatába, ahol két évig fociztam, majd a Honvédhoz igazoltam.
- Huszonegy évesen eligazoltál a Kispestből Soroksárra majd újra vissza, Kispestre, az akkor már Honvéd FC néven működő gárdához. Mi volt ennek az oka?
- Ha jól emlékszem 2001. nyarától hetente két-három alkalommal a felnőtt kerettel edzettem és az akkori tartalékbajnokságban játszottam, majd a 2002-2003. évi bajnokságban megkaptam életem első profi szerződését és az őszi szezonban egy-két alkalommal, még ha csereként is, de játéklehetőséghez jutottam az NB I-ben. Sajnos az őszt kieső helyen zárta a csapat, így a téli szünetben elkezdődött a csapat megerősítése a bennmaradás érdekében. Ekkor döntött úgy a vezetés, hogy a fejlődésem érdekében kölcsönadnak egy olyan csapathoz, ahol hetente tudok versenykörülmények között 90 percet játszani, így kerültem a Soroksár csapatához. A tavaszi szezonban folytatta rossz szereplését a Honvéd, minek következtében a csapat kiesett az NB II-be. Ezt követően tértem vissza a kölcsönadásból a Bozsik Stadionba.
- Aztán 2005-től elindult egy vándorlás egy elég hosszú úton: Budafok, Pápa, Vác, Cegléd, Németország. Nem tudtál hosszabb időre sehol sem gyökeret verni. Benned volt a hiba vagy a körülmények nem voltak megfelelőek?
- A 2003. év nyarától 2004. év végéig egy csodálatos időszakot (NB II-es bajnoki cím, Magyar Kupa döntő, UEFA Kupa szereplés) követően rengeteg csalódás ért a magyar futballban. Az állandó pénzügyi problémák (gondolok itt a fizetések és a prémiumok több hetes csúszással történő kifizetésére, illetve ki nem fizetésére), az örökös hitegetések, ígérgetések és átverések eredményeként hitehagyottá váltam és mondhatni teljesen kiégtem. Sajnos ezt követően már nem okozott igazi örömet a futball, és mivel máshoz nem „értettem”, csak a megélhetésem miatt tovább rúgtam a bőrt. Természetesen fellángolások voltak, de igazából sehol sem találtam a helyem és semelyik csapatnál sem tudtam a tehetségemnek megfelelő teljesítményt nyújtani. Szóval lelkileg nem tudtam feldolgozni a labdarúgás körüli nem megfelelő körülményeket, így aztán azt kell, hogy mondjam, hogy bennem volt a hiba, hogy nem futottam be olyan karriert, amilyet a tehetségem végett befuthattam volna.
- A 2009/2010-es idény második felében érkeztél Pasarétre, de a beilleszkedésed nem volt zökkenőmentes. Aztán 2010 őszén már megmutattad, hogy a góllövés az erősséged. Eddig melyik Pénzügyőr színekben lejátszott mérkőzésedre emlékszel vissza jó szívvel?
- Úgy érzem a beilleszkedéssel nem volt gond, a társak hamar elfogadtak, de az igaz, hogy a mérkőzéseken nem úgy teljesítettem, ahogy az elvárható lett volna. Ennek egyik oka azt volt, hogy a megélhetésem biztosítása érdekében kénytelen voltam a labdarúgás mellett kemény fizikai munkát végezni addig, amíg fel nem vettek a Vám- és Pénzügyőrséghez. A másik oka korábbi csalódásaimra vezethetőek vissza. Tekintettel arra, hogy fél évbe telt mire felvettek a nyomozóhivatalba dolgozni, addig úgy éreztem, hogy ismét cseberből-vederbe kerültem, megint csak hitegettek és megint csak ígéreteket kaptam. Aztán ahogy rendeződtek a viszonyok körülöttem, úgy lett egyre jobb a teljesítményem a pályán és ennek köszönhető, hogy a góllövő cipőmet újra megtaláltam. A legkedvesebb mérkőzésem a Pénzügyőr színeiben a hétvégi Testvériség elleni bajnoki mérkőzés, az emlékezetes ollózós gólom miatt, de a Gázművek elleni idegenbeli győzelemre is szívesen emlékszem vissza, amikor is három góllal terheltem meg az ellenfél kapuját.
- Nemcsak a Pénzügyőr játékosa vagy, hanem állományba is kerültél a VPOP-nál illetve jelenleg a NAV-nál, és mellette egyetemi tanulmányokat is folytatsz. Milyen munkakörben, beosztásban dolgozol, és hogy tudod ezt, valamint a tanulást összeegyeztetni a focival?
- Pénzügyi nyomozóként dolgozom a NAV Közép-magyarországi Regionális Bűnügyi Igazgatóságánál és a tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Igazságügyi Igazgatásszervezői Szakán folytatom. Nem könnyű feladat a munkát és a tanulást összeegyeztetni a focival, de szerencsére eddig még sikerült, és ha minden jól megy, akkor 2014. nyarán diplomával a kezemben távozhatok az egyetemről.
- Jelenleg Te vagy a legidősebb és legrutinosabb játékos a Pénzügyőrben, ráadásul csapatkapitány is. Utóbbi a jelenlegi keretnél könnyű szerep vagy inkább nagy kihívás?
- Könnyű szerepnek mondanám, mert remek „segítőim” vannak Kocsis Gábor és Balázs Tibor személyében, akik segítenek helyre tenni a dolgokat, ha valami nem úgy történik az öltözőben, ahogy annak történnie kell egy futballcsapat életében.
- Győztes mérkőzések után vannak harmadik félidős mulatságok, vagy egy József Attila-korú játékos ebben már nem vesz részt?
- A mérkőzések utáni harmadik félidős mulatságokban már csak nagyon ritkán veszek részt, mert már kiöregedtem az éjszakai életből. Inkább már a nyugodtabb beszélgetős, meccsnézős baráti összejöveteleknek vagyok a híve.
- A Blsz I. osztály egyenlőre nagyon nem emészthető a szurkolók számára és úgy tűnik hosszú távon nem is nagyon akarják/akarjuk megszokni. Hogyan látod a Pénzügyőr jövőjét? Lesz-e visszatérés az NB III-ba?
- Nem rossz társaság jött össze Pasaréten erre a szezonra, de az látható, hogy van bőven még hova erősödnie és fejlődnie a csapatnak, ahhoz, hogy a szurkolók már az idén a bajnoki címnek örülhessenek. Véleményem szerint nem megoldhatatlan feladat, hogy pár éven belül feljusson és ott is ragadjon a Pénzügyőr az NB III.-ban.
- Nyilván van magánvéleményed a magyar fociról. Szerinted melyek azok az okok, amelyek miatt nem tudunk ott lenni akár az európai élmezőnyben sem klubcsapat, sem válogatott szinten?
- Igen, van véleményem, de tartanám magam a jó öreg szállóigéhez, hogy „jót vagy semmit”, ezért most erre a kérdésre nem válaszolnék bővebben.
- Ha rangsort kellene felállítanod akkor melyik volt a legjobb minőségű, illetve a legpocsékabb talajú pálya Magyarországon, amelyen játszottál?
- A legjobb minőségű gyepszőnyeg, amin Magyarországon játszottam a Népstadionban és a Ferencváros régi stadionjában volt. A legpocsékabb talajú pályája - leszámítva a kis falusi csapatok pályáit ahol volt szerencsém a Magyar Kupa mérkőzései miatt pályára lépni - a Honvédnak volt. Nem véletlenül szenvedtem „elkerülhető” sérülést - talpcsontrepedést - a Bozsik Stadionban.
- Tudom, hogy kedvenc külföldi csapatod a Bayern München. Miért pont ők?
- Fiatal koromban Jürgen Klinsmann volt a példaképen, aki a Német labdarúgó-válogatott és a Bayern München meghatározó egyénisége volt, ezért szorítok a mai napig a német válogatottnak és a Bayern München csapatának.
- Melyik a kedvenc magyar csapatod illetve ki a magyar labdarúgó példaképed?
- Meglepő lehet, de nincsen kedvenc magyar csapatom és magyar labdarúgó példaképem sincsen.


dr. Bilkei-Gorzó Dávid

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.