Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Aki berobbant – interjú Gyürki Gergővel

 

 

gyurki-gergely.jpg

Fotó: Szabó István (Topi)

 

 

Az idén nyáron kerültél a Pénzügyőrhöz a Fradiból és nem túlzás, hogy berobbantál a kezdőbe, hiszen egy alkalmat leszámítva kezdő voltál. Nem volt lámpalázad?
Először is, ha megengedi, azzal kezdeném, hogy megköszönjem csapattársaimnak azt, hogy befogadtak ebbe a nagyszerű közösségbe, a szakmai stábnak a szakmai munkát és a sok bizalmat, és a szurkolóknak a támogatást. A kérdésre visszatérve nem hiszem, hogy lámpalázam lett volna, bizonyítási vágy dolgozott bennem, és az, hogy a taktikai utasítások betartásán túl élvezzem a játékot.

A mérkőzéseken általában a támadó és irányító középpályás szerepkörét osztotta rád Vatai Attila vezetőedző. Idegen volt ez a poszt, vagy korábban is játszottál ebben a szerepkörben?
Általában a középpályán kaptam eddig is szerepet. Edző és taktika váltogatta, hogy a pálya közepén előrébb, vagy éppen hátrébb, vagy hol a jobb, hol a baloldalról indulva futballozhattam. Azt tartom, hogy mindig ott kell nyújtani a legjobb teljesítményt, ahova az éppen aktuális edző rak, de a több poszton való játékból származó sokoldalúság csak hasznomra válhat a későbbiekben. Mégis az igazat megvallva, pluszmotivációval lépek pályára, hogyha a pálya közepén kissé szabadabb szerepkörben, támadólag léphetek fel.

Látszik, hogy nagyon szeretsz cselezni, dinamikusan megindulni, nekem úgy tűnik, hogy ha van ideálod, akkor az Messi lehet.
Nincs ideálom. Messit tényleg csodálom, hihetetlen ösztönös játékos, aki minden játékhelyzetben előrébb gondolkodik aktuális ellenfelénél, de ez a Barcelona összes játékosára érvényes. Hogy csak néhány nevet említsek, kifejezetten szeretem Pirlo, Fabregas, Diego vagy éppen Huszti Szabolcs megoldásait.

A II. Kerület UFC kölyökcsapatában kezdtél. Kötődsz a második kerülethez?
Abszolút, bár solymári lakos vagyok, az iskola és a foci miatt, szinte kis túlzással, a fél életemet a kerületben töltöttem. Még kis srácként kerültem az UFC-hez, ahol Szeltner Norbi bácsi volt az edzőm, és többek között Varga-Sebestyén Benjáminnal is egy csapatban fociztam. Azokat a pozitív impulzusokat, amelyeket ott kaptam, még mindig hordozom magamban. Rengeteg élmény fűződik ehhez az időszakhoz, még mindig szívesen emlékszem vissza a csapattal elért sikerekre, tornagyőzelmekre, és arra a fantasztikus közösségre, amely ott az évek során kialakult.

A labdarúgás mellett jelenleg mivel foglalkozol?
A Klebelsberg Kuno Általános Iskola és Gimnázium végzős diákja vagyok. Márciusban először egy nyelvvizsga, majd május-júniusban az érettségi vár rám.

Az idei bajnokság mérkőzései - a példátlannak tekinthető versenykiírás miatt - kivétel nélkül a "lét a tét" alapon folynak. Az őszi idényben melyik mérkőzés volt számodra felejthetetlen és melyik felejthető?
Sok mérkőzésre emlékszem vissza kellemesen. A sok jó között egy felejthetetlen élménnyel is gazdagodtam. A Videoton elleni találkozó második félidejének első három percére gondolok. Ugyhiszem ez az eufórikus három perc óriási lökést adott a társaságnak a sikeres folytatáshoz. Sajnos katasztrofális élményből is kijutott, méghozzá a Csepel elleni 90 perc alkalmával, ahol borzasztóan éreztem magam, kis túlzással egy értelmes passzunk nem volt egymáshoz. Továbbá az ESMTK elleni mérkőzés, ami igaz nem indult rosszul, de sajnos számomra a sérülés miatt jóval hamarabb be is fejeződött... Ennél is fájóbb viszont, hogy az eredmény azt mutatta, hogy az erzsébetiek előrébb is tartanak.

Minden játékos keretben általában van egy "öregek"-"fiatalok" megosztottság. Hogy érzed, téged befogadtak az "öregek"?
Úgy érzem, nagyon jó kohézió jellemzi a csapatot nemcsak a pályán, hanem az öltözőn belül is. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hiszen rendkívül jó lelkű, jó szellemiségű embereket ismertem meg, és egy nagyon ambiciózus edzőt, akitől sok segítséget kaptam, és nem mellesleg sok barátra tettem szert. Hogy az idősebb játékosok befogadtak-e? Mikor nyáron idekerültem, úgy voltam vele, hogy úgyis a teljesítményem alapján fognak megítélni. És mára úgy érzem, hogy az ő szemükben is sikerült jó képet kialakítani magamról. De hozzá kell tenni, végig nagyon korrekten, partnerként, minden segítséget megadva kezeltek bennünket, fiatalokat is.

Mik a távlati terveid a labdarúgás mellett?
Nagyon hosszú távra még nem tudok tervezni, mert elég képlékenyek még a dolgok, az biztos, hogy ha találok valamilyen külföldi ösztöndíjat, aminek valami köze van a labdarúgáshoz, akkor azt biztosan megpályázom. De ha nem, akkor sem esem kétségbe, hiszen itt a TF, ami jó lehetőséget kínál arra, hogy jobban megismerjem a sport világát.

A közelgő karácsony alkalmával mit kérsz/kértél konkrétan és virtuálisan a karácsonyfa alá?
Egészséget, békességet és szeretetet a családtagjaim és barátaim számára.

Mindenki feszül a tavasz miatt. Te hogy érzed, lesz a bajnokság végén pezsgőlocsolás Pasaréten?
Az első nyolc-tíz csapat bármelyike képes lehet kiharcolni a bentmaradást! Úgy gondolom, az első hat hely kérdése fejben fog eldőlni. Azok a csapatok, akik mentálisan topon lesznek, hatalmas előnnyel indulnak neki a háborúnak. Úgy látom, a mi kis csapatunk szempontjából, elengedhetetlen egy nagyon kemény, és zökkenőmentes téli felkészülés. És ha a mi általunk képviselt szervezettség, küzdeni tudás, párosul kellő hittel és önbizalommal, nem lehet gond elérni célunkat. És ha esetleg fel tudnánk mutatni az őszinél jóval bátrabb, kreatívabb, és nem utolsó sorban hatékonyabb támadójátékot, akkor talán sokáig emlékezetes tavaszt okozhatnánk mind szurkolóinknak, mind önmagunknak.
Áldott Karácsonyt, és Sikerekben gazdag Boldog Új Évet Kívánok!

dr. Bilkei-Gorzó Dávid

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.