Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszélgetés dr. Bocsó Gábor őrnaggyal a Pénzügyőr SE Labdarúgó Szakosztályának Vezetőjével

 

 

dr.-bocso-gabor-004.jpg

 


- Először is arra kérlek, hogy beszélj magadról, labdarúgó pályafutásodról.
- Gyerekkorom óta focizom, bejárva a ranglétrát, serdülő, ifi, majd felnőtt csapatokban. Salgótarjánban nevelkedtem, így a Salgótarjáni BTC-ben játszottam, illetve volt egy félév mikor a Tűzhelygyár felnőtt együttesében az NB III-ban. Ezt követően mivel Miskolcon jártam egyetemre, a Diósgyőr labdarúgója voltam, ahol a junior, majd a felnőtt keretnél is számításba vettek, játszottam egy pár meccset az NB II-ben is. A Diósgyőr után több NB III-as és NB II-es csapatban is fociztam. 1999 októberében vettek fel a Testülethez, de már 1999 nyarától a Pénzügyőrben játszottam. 2006-ban, mikor abbahagytam a magasabb szintű sportolást, levezetésként alsóbb osztályú Pest megyei együtteseknél rúgtam a labdát. Mikor 2009-ben újraindítottuk a Pénzügyőr SE Öregfiúk csapatát, akkor játékos-edzőként tértem vissza.

- Milyen poszton játszottál, illetve játszol?

- Fiatal koromban csatárnak indultam. Húsz-huszonegy éves koromig meg is maradtam ezen a poszton, míg egyszer egy edző megállapította, hogy mivel fegyelmezetten játszom, kipróbál jobboldali-középpályásként. Később pályára léptem védekező-középpályásként, majd jobbhátvédként is.

- Kapus már ugye nem lesz belőled?

- Nem. Nem vagyok olyan magas.

- Pontosan két éve lettél a Pénzügyőr SE Labdarúgó Szakosztályának vezetője. Mindkét évről elmondható, hogy jól teljesített az egész szakosztály, köztük a felnőtt együttes is, pedig kétszer is gyakorlatilag új csapatot kellett építenetek Vatai Attilával.

- Amikor felkértek a szakosztályvezetői feladatok ellátására, akkor lett a felnőtt csapat edzője Attila is. Mindig hangsúlyozom, hogy együtt jöttünk, együtt megyünk. Bízom a munkájában, s látom is, hogy jól végzi. Azon a nyáron, amikor idekerültünk, sokan távoztak a csapattól, de még többen érkeztek. Annyian voltunk, hogy az talán már egy kicsit a bőség zavara is volt, s így az útkereséssel telt az első félév.

- Volt egy időszak, amikor negyven tagja volt a játékos keretnek.

- Igen, a mennyiség néha talán a minőség rovására ment. Legalább olyan nehéz feladat, ha sok játékosa van az embernek, s meg kell találni mindenkinek a helyét, mint mikor a semmiből kell építkezni. Pont emiatt félévkor jó páran távoztak a csapattól. Sajnos olyanok is, akiket nem szerettünk volna, hogy elmenjenek, gondolok itt elsősorban a Patkó Gyurira, aki nagyon komoly minőségi veszteség volt. Ettől függetlenül az első év tavasza viszonylag jól sikerült. A végén volt ugyan egy pici holtpont, de egyrészt a sok sérülés is hátráltatott minket, másrészt ebben az évben Magyarország rendezte a Nemzetközi Pénzügyi Tornát, s mivel már nyilvánvaló volt, hogy maximum a középmezőnyben végezhetünk, úgy döntöttünk, inkább a Nemzetközi Tornára fókuszálunk. Kvázi beáldoztuk az utolsó pár meccset, hogy frissek, gyógyultak legyünk. Érdemes volt, mert jól szerepeltünk, s meg is nyertük a Tornát. Tavaly nyáron további minőségi játékosokat veszítettünk, a házi gólkirály Szakolczai-Sándor Balázst, a kapus Bollók Gábort, valamint a védelem oszlopát, Takács Kornélt.

- Térjünk rá a Labdarúgó Szakosztály idei évére. Vegyünk sorban minden együttest. Kezdjük a BLSZ U-19 csapatunkkal, akik csaknem hibátlan teljesítménnyel, vereség nélkül lettek bajnokok.

- Volt egy öreg futballista, aki azt mondta, hogy bajnokságot nyerni mindenhol szép dolog. Mindenképpen megérdemlik az elismerést, de azért látni kell, hogy a színvonal elég gyenge volt, hiszen az egész mezőnyben gyakorlatilag 3-4 komolyabb csapat szerepelt. A bajnoki címen túl, annyiban mindenképpen hasznos volt a részvételünk, főleg az őszi szezonban, meg talán a tavasz elején, hogy egy csomó olyan játékos is lehetőséget kaphatott, aki addig nem fért be az MLSZ U-19 csapatba. Sajnos a bajnokság végére már nagyon megfogyatkoztunk. Ezzel a korosztállyal az a baj, hogy év elején hiába vagyunk 35-40-en, év végére szép lassan elfogyunk, mert mindenki érettségizik, felvételizik, szerelmes lesz, esetleg külföldre megy tanulni. Hiába, hogy másodosztályról van szó, mely igazán jól hangzik, de azért a srácok a tanulással szemben nem biztos, hogy a futballt részesítik előnyben. Ezt persze nehéz egy edzőnek elfogadnia, pláne nem egy olyan profi mentalításúnak, mint amilyen a Sashegyi Zoli. Úgy gondolom, hogy ezzel együtt kell élnünk. Ha a játékosnak lehetősége adódik egy külföldi ösztöndíjra, akkor éljen vele. Lásson világot, s mikor visszajön, majd megnézzük, hogy hova tud bekerülni.

- A Pénzügyőr felnőtt csapatában amúgy is jellemző, hogy majdnem mindenki főiskolára vagy egyetemre járt vagy éppen jár.

- Valóban. Tavaly készítettünk egy felmérést, s megállapítottuk, hogy a keretben lévő 25 játékosból 23-nak vagy volt már főiskolai vagy egyetemi végzettsége, vagy éppen akkor járt valamelyik felsőoktatási intézménybe. Szerintem az idei arány is hasonló. Úgy vélem kevés ilyen csapat van az országban.

- Folytassuk az MLSZ U-19 csapattal, akiknek sokáig úgy nézett ki, hogy az ezüstérem is összejöhet, de az utolsó fordulóban ez meghiúsult.

- Igen, 1 pont kellett volna, hogy a második helyen végezzünk, de végeredményben nem ezen ment el a dolog. Volt közben 2-3 olyan meccs, amikor olyan csapatok ellen vesztettünk pontokat, ahol nem kellett volna. Az is hozzájárult, hogy nem lehettünk legalább ezüstérmesek, hogy két meghatározó játékos, Mag Kristóf és Varga-Sebestyén Benjámin folyamatosan a felnőtt keretnél játszott.

- Akkor még nem is beszéltünk Sashegyi Krisztiánról, aki sérülés miatt hiányzott az egész tavaszi szezonban.

- Igen, ősszel néhány meccsen így is rúgott nyolc gólt. Az ő fizikális adottságai még felnőtt szinten is gondot okozhatnak a védőknek.

- A szezon végére, szinte ugyanazoknak a játékosoknak kellett hetente kétszer is pályára lépnie a BLSZ U-19 és az MLSZ U-19 bajnokságokban.

- Ahogy már mondtam, sajnos elfogytunk a végére, de azért az utolsó meccs kivételével, így is eredményes volt a csapat. A REAC ellen nem volt szerencsénk, hiszen éppen véget ért az NB II-es bajnokság, és azok a fiatal REAC labdarúgók, akik már az első csapat keretéhez tartoztak, ellenünk visszajöhettek. Öt vagy hat ilyen játékos volt.

- Az MLSZ U-17 csapat idén a megszokottnál gyengébben szerepelt, de nem szabad elfelejteni, hogy átlagéletkoruk fiatalabb volt a versenytársakéhoz képest. Talán majd jövőre.

- Edzőjükkel, Szeibert Gyurival megbeszéltük, hogy valamit változtatni kell a sikeresebb szereplés érdekében. Többet kell edzeniük a srácoknak, vagy más minőségben. Jövőre már nem lehet arra hivatkozni, hogy fiatalabbak a többieknél. Meg kell mutatniuk, hogy tudnak focizni. Persze nem lehet minden korosztályunk olyan tehetséges, hogy bajnoki címért játsszon. Attól függetlenül, lehet, hogy mire 20 évesek lesznek, 2-3 srácot tőlük is fel lehet hozni a felnőtt csapatba. A helyezéseken túl, számunkra az is nagyon fontos, hogy legyenek olyanok játékosok az utánpótlásban, akik hasznára válnak majd a felnőtt csapatnak, be tudnak épülni, vagy esetleg még egy osztályt feljebb is tudnak lépni. Mert ugye erre is van példa. Ha valaki úgy szerepel, azt támogatni fogjuk, nem állunk senki fejlődésének sem az útjába. Jó példa erre Szkunc Vjacseszlav, akit idén télen elengedtünk az NB II-es Ceglédhez.

- A legfiatalabbak, az U-12 csapat az élmezőnyben végzett a bajnokságban. Rendkívül ügyesen teszik a labdát. Hogy lehet viszont áthidalni a korosztályos szakadékot az U-12 és U-17 csapat között?

- Igen, ez a lyuk még korábban keletkezett. Toborozzuk a gyerekeket, remélhetőleg jelentkeznek annyian, hogy fel tudunk építeni más korosztályos csapatokat is.

- Térjünk át a lányokra. Néhány hete ott voltam egyik meccsükön, s mivel két éve nem láttam őket játszani teljesen megdöbbentem. Sokkal látványosabb lett a játékuk. Minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy a 3/4 pályás bajnokságban bevezették a les szabályt, de e nélkül is rengeteget fejlődtek, s kifejezetten élvezetes meccset láttam.

- Néhány éve úgy jött létre a női csapat, hogy azok, akik korábban csak pénzügyőrségi szinten fociztak, részt szerettek volna venni egy labdarúgó tornán. Nem volt edzőjük, ezért rábeszéltem Rajkó Zolit, aki éppen sérült volt, hogy készítse fel a lányokat. Végül ez olyan jól sikerült, hogy belelkesültek, s beneveztek a bajnokságba is. Akkor azt még kispályán rendezték. Később sokan abbahagyták közülük, mert ugye rengeteg kötelezettséggel jár. Minden hétvégén el kell menni a bajnokira, nemcsak amikor ráérünk. Sokan a család miatt nem tudtak mindig eljönni, s így kimaradtak a csapatból. Voltak persze olyanok is, akik szerették volna ezt valamivel magasabb szinten művelni. Elég sok fiatal lány játszik a csapatban, talán ezért ilyen gyors a játék. Az utóbbi időben a Zoli és a Laczkó Robi is igyekeztek olyan játékosokat igazolni, akiknek van valamilyen labdarúgó múltja.

- Nincs tervbe véve a nagypályás bajnokság? Tudom, hogy egyelőre csak hetente egyszer van edzés, de talán egy-két év múlva.

- Zolival beszélgettünk erről, de lehet, hogy egyelőre még sok lenne számukra. Nekik kell eldönteniük, hogy mit szeretnének, ebbe nem szólunk bele. Annak nincs értelme, hogy belehajszoljuk őket valamibe, amit nem bírnak, s aztán félévkor vissza kelljen lépni a bajnokságtól.

- Mindenesetre őket is dicséret illeti, hiszen jól szerepeltek, csupán két ponttal maradtak le a harmadik helyezett Monortól.

- Valóban, de tavaly még jobban szerepeltek, az akkori gólkirály Mikula Enikő, ebben a bajnokságban a szezon egyik felében sérült volt, utána meg tanulni kezdett. Hiányzott egy pár gól, melyeket ő szokott rúgni.

- Térjünk vissza a felnőtt csapatra. Azt hiszem nagyon kemény év elé nézünk. Az átszervezések miatt kimagaslóan kell szerepelnie a csapatnak, hogy megőrizze helyét az NB III-ban. A kiírás szerint csak az első két helyezett marad benn”csont nélkül”, míg a 3-5., bizonyos esetben a 6. helyezett, osztályozóval kivívhatja a bennmaradást. A többiek kiesnek.

- Az első két hely megszerzéséhez a komoly teljesítmény mellett, nagyon nagy szerencse is kellene. Ez nem igazán tűnik reálisnak, persze a játékosokon múlik minden. Az elmúlt években megszerzett pontok alapján talán megoldható az ötödik, vagy a legjobb hatodik hely megszerzése. Az idei tavaszi teljesítményt nyújtva ez elérhető, de akár még a 4. hely is. Végeredményben a bennmaradás szempontjából csaknem teljesen mindegy, hogy harmadik vagy ötödik helyen zár egy csapat, mert mindenképpen osztályozót játszhat a BLSZ I, vagy megye I bajnokával. Elméletileg 50 és 52 pont közötti teljesítménnyel ez a helyezés elérhető. Véleményem szerint képesek vagyunk erre.

- Milyen változtatást terveztek a játékos keretben?

- Szeretnénk minden sorba (védő, középpályás, és támadó) legalább egy-egy meghatározó játékost leigazolni, aki mentalitását tekintve is beleillik ebbe a fiatal, lelkes és fegyelmezett csapatba, amely az idén megnyerte a Duna csoport Fair Play Díját.

Szécsi József