Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Interjú Dr. Demeter Tamás ezredessel, a Pénzügyőr SE labdarúgó szakosztályának vezetőjével

2013.11.03

 

dr.-demeter-tamas.jpg

Fotó: Szabó Topi István

 

Dr. Demeter Tamás ezredes, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) Bevetési Főigazgatóság főigazgatója, a nyáron lett a Pénzügyőr SE labdarúgó szakosztályának vezetője. Vele beszélgettünk céljairól, s a szakosztály jövőjéről.


- Hogy kerültél kapcsolatba a labdarúgással?
- Kissrác koromban gyakorlatilag minden labdajátékot kipróbáltam. Viszonylag jól ment mindegyik, kézilabdáztam, kosárlabdáztam, fociztam is, így egyszerre, de edzésre csak a focira jártam, a többit teljesen autodidakta módon műveltem, de még azokban is azt mondták, hogy bármelyikben is folytatnám, komoly jövőm lehetne. Nyilván a magasságom is sokat számított, hiszen majd két méter vagyok. Egyébként 1979-óta vagyok igazolt labdarúgó.
- Melyik egyesületben kezdtél játszani?
- Sátoraljaújhelyi vagyok, így itt kezdtem.
- Ott annakidején egészen jó NB II-es csapat volt.
- Így van. Régen, meg a közelmúltban is így volt, de akkor én már nem játszottam ott, viszont az egykori játékostársaim közül sokan szerepeltek a másodosztályban. Most az Öregfiúk csapatunkba is érkezett közülük egy, Barna Norbert. 1988-ban elköltöztem Sátoraljaújhelyről Balatonfűzfőre, itt az NB III-ban játszottam, majd a Veszprémi Egyetem csapatában rúgtam a labdát. A játékosok közül majdnem mindenki NB III-as múlttal rendelkezett, úgyhogy jó kis csapat jött össze. Kétszer is megnyertük a felsőoktatási intézmények közötti nem hivatalos országos kispályás bajnokságot Mezőtúron. Később visszakerültem Sátoraljaújhelyre, s újból itt fociztam. 1998-ig nagyon intenzíven, aztán sajnos meg kellett műteni a gerincemet, s így onnantól kezdve már csak a megye harmadosztályban játszottam levezetés gyanánt, pusztán a mozgás kedvéért. Amikor Budapestre kerültem még évekig jártam ebbe a baráti társaságba focizni, aztán már nem volt összeegyeztethető a munkámmal. 34 évesen beleöregedtem az Öregfiúk korosztályba, s ekkor megint kaptam egy kis lendületet, a Honvéd öregfiúk csapatában játszottam két évet. Sajnos megszűnt ez a csapat, és így megint abbamaradt számomra a nagypályás futball, melyet csak tavaly, itt a Pénzügyőr öregfiúkban kezdtem újra.
- Magas pozícióban lévő céltudatos ember vagy, úgy gondolom, hogy a labdarúgó szakosztállyal is komoly terveid vannak. Jól látom ezt a dolgot?
- Cél mindig kell, csak úgy bírok létezni, hogy van valamilyen cél, amit el kellene érni. Így van ez a Bevetési Főigazgatóságon is, ahol majd három éve dolgozom. Először fel kellett építeni a szervezetet ahhoz, hogy igazán hatékony és erdeményes munkát tudjunk végezni. Folyamatos építkezés mellett kellett, hogy eredményesek is legyünk, de ennek az építkezésnek lassan a végére érek, érünk ugyanakkor hasonló építkezést kell, hogy csináljunk a labdarúgásban is, hiszen utánpótlásfronton nem állunk túl jól. Elsősorban azzal kell foglalkoznunk, hogy megteremtsük azt, hogy utánpótlásunk hosszútávon biztosítsa a felnőtt csapat számára a játékosokat. A nyáron is nagyon nagy segítséget jelentett számunkra az U-19 csapatunk, hiszen tehetséges gyerekekkel tölthettük fel a felnőtt csapat keretét, s második csapatot is indítottunk, amely azt gondolom, hogy kimondottan jó döntés volt. Fontos lenne, hogy minden korosztályban legyenek utánpótláscsapataink, a legkisebbektől a legnagyobbakig. Közel tízezer NAV dolgozó van Budapesten, rengeteg szülő, ha csak őket meg tudjuk mozgatni, akkor már egy viszonylag jól működő utánpótlás nevelő egyesület lehetünk. Persze a felnőtt csapat eredményessége is fontos cél. Nehéz arról beszélni, hogy hová akarunk eljutni, mert szívünk szerint mennénk vissza az NB III-ba, de egyelőre nem látszik a költségvetési fedezet erre. Előzetes becslések szerint évente 50-70 millió forint körüli összegre lenne szükség, hogy a harmadosztályú szereplést finanszírozni tudjuk, amelyet nem biztos, hogy a Pénzügyőr SE elő tud teremteni a labdarúgás számára. Közeli célunk, hogy megoldjuk a pasaréti pálya edzésvilágítását, így esti edzéseket is tudunk majd tartani.
- Mikorra várható a fejlesztés?
- Várhatóan már az idén, mely egy viszonylag kis összegből megvalósítható lenne a NAV segítségével. Jövő nyáron pedig ugyanitt a gyepszőnyeg kicserélését tervezzük.
- Térjünk vissza a felnőtt csapatra. Milyen célt tűztetek ki erre a bajnoki évre?
- Az NB III-ból való kiesés után új helyzet állt elő. Rendelkeztünk egy MLSZ bajnok U-19-es csapattal, akiket be kellett vezetni a felnőtt labdarúgás világába. Azt gondolom, hogy ez a folyamat megindult azzal, hogy szinte a teljes társaságot a felnőttek keretéhez irányítottuk. Ennek az eredményei már most is látszanak, hiszen sok játékos közülük már kezdőként, csereként, egész mérkőzéseket, félidőket, vagy akár csak perceket játszva lehetőséget kapott a mérkőzéseken. Alapvetően bizonyítva azt, hogy sok munka van bennük. Gólokat szereznek, s lendítenek a felnőtt csapaton. Ezt az évet tanulási folyamatnak szánjuk, hiszen a második csapatban, a BLSZ IV. tartalék bajnokságban is hétről-hétre felnőttek között léphetnek pályára. A felnőtt csapatnál az az elsőrendű cél, hogy kialakuljon egy jó közösség, mert talán ennek hiánya volt az egyik oka az NB III-ból való kiesésünknek. Fontos, hogy jó legyen a csapategység, amelyet igyekszünk majd mindenféle csapatépítő programokkal is segíteni. Úgy veszem észre, hogy egy jó szellemű társaság jött össze. Az átigazolási időszak végére viszonylag jól tudtunk erősíteni. Gyanítom, hogy támadószekciónkat szinte mindenki irigyli tőlünk, bár egyelőre még sok helyzetet kihasználatlanul hagyunk. Nyilván jó lenne elérni, hogy erőteljesen domináljunk valamennyi BLSZ I-es meccsen. A végső cél az 1-3. helyezés, de nem leszünk szomorúak, ha megnyerjük a bajnokságot, s a Pénzügyőr Sportegyesületet állíthatjuk az elé a helyzet elé, hogy mondják meg, hogy a bajnokcsapat elindulhat-e az NB III-ban, s ehhez elő tudják-e teremteni a szükséges pénzügyi fedezetet. Bárcsak már itt tartanánk!
- Amikor átvetted a szakosztály irányítását terveztél-e változtatást az edzői karban?
- Fel sem merült bennem, hogy változtatni kellene. Felkészült edzőink vannak, akik jó szelleműek, értik a labdarúgást. Biztosítani kell, hogy nyugodtan tudjanak dolgozni. Úgy szoktam egy-egy munkakört, beosztást elfoglalni, hogy az ott dolgozóknak megadom a bizalmat, bizonyítsák be, hogy azt a munkát, amit rájuk osztottunk el tudják végezni. Az a dolgom, hogy segítsem őket, amikor ezt igénylik.
- Eddig jól szerepelt a felnőtt csapat, de félek, nehogy hozzászürküljenek a BLSZ I mezőnyéhez!
- Ez a legnagyobb félelmem nekem is, hiszen viszonylag magas fordulatszámon tudtuk kezdeni a bajnokságot, mert kimondottan erős csapatokkal, nagytempójú edzőmeccseket játszottunk, amelyek a felkészülési időszak végével megszűntek. Jöttek a BLSZ I-es mérkőzések, alacsonyabb fordulatszámon, a végére elfáradó ellenfelekkel. Bízom azonban Vatai Attilában, hogy nem hagyja „leülni” a srácokat.
- Lehet, hogy kissé szokatlannak vagy meredeknek tűnik, de talán valamiképpen ösztönözni, dotálni lehetne azt, ha a srácok több góllal nyerik meg a mérkőzésüket. Ezzel sarkalva arra őket, hogy ne elégedjenek meg a puszta győzelemmel.
- Nem is meredek és nem is szokatlan a felvetésed, sok helyen kipróbálták már ezt a módszert annak érdekében, hogy látványosabb, élvezetesebb legyen a játék, de az én tapasztalatom az, hogy minden egyes ilyen esetben, szinte kivétel nélkül, görcsössé válik a csapat, mindenki gólt akar rúgni, s gyakorlatilag fordítva sül el a dolog.
- Haladjunk végig a szakosztály többi csapatán is. Kezdjük a legfiatalabbakkal az U-13-al és a még fiatalabbakkal!
- A Bursi Gáborok, apa és fia az edzői ennek a csapatnak. Róluk el kell mondani, hogy ebben az évben három egykori játékosuk kapott profi szerződést nagy kluboktól, a Videotontól, a Ferencvárostól és az MTK-tól, s emiatt nevelési költségtérítésben részesültünk, mely mindenképpen az ő munkájukat dicséri. Ez egy komoly irány lehetne a jövőben is az utánpótlásrendszerünkben, hiszen ha ezek a srácok nálunk nevelkedve, végig a mi korosztályos csapatainkban játszottak volna, akkor ez a két és fél millió kb. nyolc-tíz millió forint lehetett volna. Azt gondolom, hogy jó kezekben vannak a gyerekek, ráadásul a Postás-pályán edzhetnek, mely közel van lakhelyükhöz, hiszen alapvetően zuglói vagy Zugló környéki srácokról van szó.
- Térjünk rá az U-17-esekre. Nagy változások voltak náluk a nyáron, hiszen gyakorlatilag a Vasas tavalyi U-15 csapata jött át, edzőstül, mindenestől. Hogy állt elő ez az érdekes szituáció?
- Ez számomra is egy furcsa történet volt, amikor még ismerkedtem a szakosztállyal. Kiöregedett, így nem volt U-17-es csapatunk, s tulajdonképpen meg is kötöttük a megállapodást az Eötvös SE-vel, amikor jött a megkeresés Tóth Keve részéről, hogy befogadnánk-e a csapatukat. Ez első hallásra is jó ötletnek tűnt, hiszen a srácok jól szerepeltek a saját bajnokságukban. Most a Csatorna-pályán edzenek, s ott játsszák a hazai mérkőzéseiket is. Szeretnénk még igazolni néhány játékost hozzájuk, hogy meglegyen legalább a húszfős keret. Egytől-egyig felnőttként is futballisták szeretnének lenni, ezért választották annakidején a Vasast. Hogy onnan miért jöttek el, azzal nem akarok foglalkozni, egy biztos, ügyes gyerekek, akik egészen különleges módon tanulják a futballt, hiszen megismerkednek a futsallal is, mely egy gyors, kombinatív játék. Kicsit talán a spanyol futballiskolára hasonlít az a rendszer, amit a Tóth Keve próbál meghonosítani nálunk. Ezzel együtt kiegészítősportokat is iktatunk a felkészülésükbe, mint például az úszás, s elméleti képzéseket is kapnak, többek között idegen nyelven is megtanulják a labdarúgással kapcsolatos fogalmakat, hátha egyszer lehetőségük lesz külföldre igazolniuk. Étkezési, táplálkozási tanácsokat is kapnak. Szerepel a terveinkben, hogy videó és kivetítő berendezéseket szerzünk be, hogy elemezni tudjuk a lejátszott mérkőzéseket. Ez egy kísérleti program, melyet ebben a korosztályban próbálunk ki elsőként. Ha beválik, s tudjuk finanszírozni, akkor igyekszünk majd valamennyi csapatunknál bevezetni. Jó lenne, ha nemzetközi rutint is szereznének a gyerekek, ennek érdekében nemzetközi mérkőzéseket is tervezünk, hogy lemérjük hol tartanak a szomszédos országok labdarúgóihoz képest.
- Úgy tudom, hogy a Keve valamelyik felnőtt futsalcsapat edzőjeként is dolgozik.
- Most került az Újpesthez, s ezt a tudását kamatoztatja majd nálunk is. Komolyan elgondolkodunk azon is, hogy a Pénzügyőr SE labdarúgó szakosztályán belül, jövőre egy futsal csapatot is elindítunk. Már zajlik az előkészítés, az elnökségtől már kértem erre felhatalmazást. Ennek érdekében a NAV-nál futsalbajnokságot fogunk szervezni a most felújított Kőér utcai sportcsarnokban. Alapvetően NAV-nál dolgozókból állna össze a csapat. Úgy tervezzük, hogy jövő év elejétől megkezdenénk a felkészülést, s a nyáron beneveznénk az NB II-es futsalbajnokságra. Ebben is nagy segítségünkre lehet a Keve, de mellette a női csapat edzője Laczkó Róbert is segíthet.
- Váltsunk hát a női csapatra! A lányok nagy része a ¾ pályás bajnokság mellett az Obsitos SE-ben futsalozik a másodosztályban.
- Nagy szívfájdalmam, hogy ma még nem a Pénzügyőr SE-ben futsaloznak, ha már van egy női csapatunk mely ¾ pályán játszik, akkor miért nem teszik mindkettőt nálunk.
- Én a nagypályás szereplést is hiányolom, nálam ez a visszatérő téma.
- Én is szorgalmazom, hogy a jövőben a Budapest női bajnokság mezőnyében méressék meg magukat, majd igyekszek meggyőzni minden egyes szereplőt az edzőtől a lányokig. Valószínűleg az lehet a probléma, hogy nem tudnak elegendő időt edzésre fordítani, s ez így csak a futsalhoz és a ¾ pályás bajnoksághoz elég. De ez megér egy komoly beszélgetést. Egy biztos, azzal hogy futsaloznak, visszakanyarodva egy kicsit az U-17-hez, mert ott is a futsal alapokra épül a nagypályás labdarúgás, a lányok ugyanazt képviselik, mint amit a Keve is próbál. Látszódik is, hogy a futsalbeli jártasság tulajdonképpen a ¾ pályás mérkőzéseket is eldönti a javunkra. Tavaly bajnokok lettek, s idén is jól kezdték a bajnokságot. A hátrányukra biztos, hogy nem válik. A futsallal, ahogy Keve szokta mondani, a grundok világát hozzuk vissza a labdarúgásba.
- Folytassuk az U-19 csapattal. Alig maradt egy-két srác a tavalyi bajnokcsapatból, hiszen a többiek kiöregedtek. Hozzá kell szoknunk a szerényebb eredményekhez?
- Én nem szeretnék ehhez hozzászokni, mert egyszerűen rossz nézni, hogy a Pénzügyőr SE nulla és az ellenfél hat. Hát én ebbe nem tudok belenyugodni, az edzőjük Sashegyi Zoli sem, hiszen régóta ismerem. Együtt futballoztunk annakidején egy csapatban. Azt látni kell, hogy ez a társaság az előző évi U-17 bajnokságban sem volt túl acélos. Nagyon remélem, hogy Zoli gyorsan rendet tesz közöttük. A nyáron egy mástípusú munkát kezdtek, edzőtáborban is voltak.
- Az a nagy kérdés, hogy a későbbiekben lesz-e közöttük olyan játékos, akit be lehet majd valamikor építeni a felnőtt csapatba.
- Zoli ezzel a korosztállyal két évet fog foglalkozni. A munkamódszereiből kiindulva, ez alatt az idő alatt sok mindent kihozhat a srácokból. Persze ez rajtuk is múlik majd. Úgy gondolom, hogy jó néhány játékos addigra olyan állapotban lesz, hogy nyugodt szívvel átirányíthatjuk majd a felnőtt csapathoz.
- Lépjünk tovább a felnőtt második csapatra, akiket ebben az évben beneveztetek a BLSZ IV bajnokságba.
- A második csapat elindítása ahhoz kellett, hogy a tavalyi U-19-es csapat tagjai egyrészt nálunk maradjanak, másrészt tanulják meg a felnőtt futballt, szokják meg azt, ahogy a felnőttekkel ütközni kell. Nagyon jó, hogy az első csapat keretével együtt edzenek. Taktikai elemeket fogunk gyakoroltatni a gyerekekkel, annak érdekében, hogy folyamatosan fejlődjenek.
- Ki a csapat edzője?
- Rajkó Zoli ül le a kispadra a mérkőzéseken, az edzéseken együtt készülnek a többiekkel, nyilván ők Attilával folyamatosan megbeszélik majd pontosan a teendőket. Rajkó Zoli vérmérsékletét ismerve azt gondolom, hogy ezeken a meccseken nem lehet majd lazsálni. A felnőtt csapatból három játékos játszhat vissza, így ez a csapatunk arra is jó lehet, hogy például a sérülésből visszatérők ismét játékba lendüljenek.
- Gondolom, hogy náluk kimondható célként a BLSZ III-ba való feljutás.
- Ez egyértelmű célkitűzés. Itt is előfordulhat majd, hogy toborzunk közéjük a NAV-nál futballozó kollégákat is, biztosítva számukra a tömegsportszerű futballt.
- Térjünk rá az Öregfiúk csapatra, ahol játékosként is érintett vagy.
- Tavaly harmadikok lettünk a bajnokságban. Előfordult, hogy nehezen tudtunk a megfelelő létszámban megjelenni a mérkőzéseken, hiszen nem mindenki ér rá minden meccsre eljönni. Most ezen annyit segítettünk, hogy igazoltunk néhány játékost, akik egyrészt a NAV-nál dolgoznak, másrészt nagyon közeli barátaink. Az interjú elején már említettem Barna Norbit, aki jelenleg is nagyon jó fizikai állapotban van. Sokat erősödtünk azzal is, hogy az egyébként a NAV-nál dolgozó Rósa Henrik, egykori válogatott, és NB I-es labdarúgó is átigazolt hozzánk, de említhetném Podusil Gyurit, vagy Csiszér Petit is. Jelentősen bővültek a csapat összeállításáért felelő Scodnik Balázs lehetőségei. Csapattagként, szakosztályvezetőként is nagyon elégedett vagyok, s nem titkolom kimondani, hogy a cél az, hogy megnyerjük a bajnokságot - még akkor is, ha rangadókat veszítettünk - az öregfiúk csapattal, s jövőre a kiemelt bajnokságban mérjük meg magunkat. Ehhez viszont legalább egyszer egy héten, edzéseket is kellene tartanunk. Komolyan tervezzük azt is, hogy az öregfiúk csapat mellett jövőre egy Old boys csapatot is elindítunk, ahol a negyvennégy évesnél idősebb korosztály játszhatna. Ezzel elérnénk azt, hogy három és fél évestől kezdve akár ötven-ötvenöt éves korig a Pénzügyőrben lehetne futballozni.
- Végigvettük az összes korosztályt, van-e még valami, amit el szeretnél mondani?
- A nyáron új elnöksége lett a Pénzügyőr SE-nek, egyre határozottabban képviseltetik magukat a NAV-nál dolgozók, azt gondolom, hogy ez egy jó irány, már csak azért is mert lehet, hogy így jobban megnyílnak lehetőségeink. Azért is fontos ez, mert akik nálunk dolgoznak, azok hosszútávra az egyesülethez kötődnek. A megválasztott vezetők sokat tudnak tenni a sportegyesületért. Egyre fontosabb cél, hogy nyissunk a tömegsport segítése felé.

Szécsi József