Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Interjú Hajdu Gergellyel

 

hajdu-gergely.jpg

 Fotó: Szabó István (Topi)

 

- Ha jók az információim, akkor Szikes Péterhez és Sokolowski Andráshoz hasonlóan te is jogi tanulmányokat folytatsz. Mik a távolabbi terveid?

- Igen, valóban jogot tanulok, a PPKE - Jog és Államtudományi Karán. Távolabbi terveimet tekintve még nem mondhatnám, hogy biztos vagyok magamban, azonban van még időm, hiszen csak másodéves vagyok. Több irány is van, amelyben gondolkodom, most talán a „sportjogász” szakma mozgatja a fantáziámat leginkább.

- Miként kerültél kapcsolatba a labdarúgással? Eleve eldöntött dolog volt, hogy hálóőr leszel?

- Amióta az eszemet tudom, focizom, talán 4 éves lehettem, mikor bátyámmal együtt elkezdtünk edzésre járni. A kapuskodás is elég hamar megfogott, még iskolás sem voltam, mikor a nagyobbak között edzve megtetszett a kapusedzés, beálltam, aztán hamarosan jött az első kapuskesztyű, és innentől nem volt megállás. 

- Van-e olyan kapus, akit példaképednek tartasz?

- Gyermekkorom nagy kedvence volt a fantasztikus manchesteri kapus Peter Schmeichel, illetve a dortmundi Stefan Klos. Mostanság Manuel Neuer a kedvencem – hihetetlen higgadt és magabiztos!

- Végigvédted az egész őszi szezont, melyik meccsen nyújtottad a legjobb teljesítményt, illetve melyik védésedre vagy a legbüszkébb?

- Sajnos nem volt olyan mérkőzés, amelyen ne kaptam volna legalább egy gólt, ezért mindegyik meccsről van egy-egy fájó emlék, bosszantó hiba. Talán a Százhalombatta elleni meccsen ment a legjobban, ott védtem egy ziccert – ez volt talán a legnagyobb védésem ősszel -, azonban ott is egy szögletből (!) kaptam gólt.

- A Pénzügyőr mindig is híres volt a jó kapusairól, mely a minőségi szakmai munkának is köszönhető. Szabó Sándor mellett Kocsis Gábortól is rendkívül sokat tanulhatsz.

- Valóban, rendkívül felkészült, kiváló kapusedzőkkel dolgozhatok, nagyon szerencsésnek tartom magam. Sajnos Sanyi bá külföldi munkája miatt csak igen ritkán tud velünk lenni idén, de azok az időszakok igen intenzívek és hasznosak. Kocsis Gabiról pedig szintén csak jót tudok mondani, úgy vélem tökéletesen „helyettesíti” Sanyi bát, tőle is rengeteget tanulhatok!

- Az imént te is emlitetted, hogy ősszel nem volt olyan mérkőzés, hogy a csapat ne kapott volna legalább 1 gólt, beleértve a felkészülési meccseket is. Hogy látod mi ennek az oka, s mi lehet a megoldás?

- Valóban, ez egy olyan mutatója a csapatnak, amire nemhogy büszkék nem lehetünk, de mindenképpen javítanunk kell rajta, hiszen a bennmaradás szempontjából minden kapott gól különös jelentőséggel bírhat. Azt gondolom, hogy a kapott gólok jó részét „magunknak köszönhetjük”, sajnos nemigen volt olyan mérkőzés, amelyen legalább egy-két figyelmetlenség ne csúszott volna be. Ezen kell javítani – és itt most elsősorban magamról beszélek -, hogy a mérkőzés 90 (plusz extra) percében, sípszótól sípszóig ugyanolyan hőfokon pörögni, koncentrálni tudjak. Ez esetben jönni fognak a bravúrok-és a kapott gól nélküli meccsek.

- Véleményed szerint mely területen kell előrelépnie a csapatnak ahhoz, hogy bent maradjon a harmadosztályban, s mekkora esélyt látsz erre?

- Úgy vélem, minden esélyünk megvan a bennmaradásra! Van egy játékstílusunk, amellyel jó eredményeket tudunk elérni, nagyon újat nem „húznék” tavasszal sem. Ami közelebb hozhatja a bennmaradást, az a félig megnyert meccsek lezárása. Több meccsen is vesztettünk pontokat az utolsó percekben. Ha tavasszal „megadjuk a kegyelemdöfést időben”, sok fejfájástól kímélhetjük meg magunkat!


Szécsi József