Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Interjú Karvalics Bencével

2014.07.15

 

karvalics3.jpg

 Fotó: Szécsi József

 

Karvalics Bence ugyan csak az elmúlt bajnoki évben került be a felnőtt labdarúgás világába, de nagyon hamar a Pénzügyőr egyik meghatározó játékosává vált, s fontos szerepe volt a csapat jó szereplésében. A III. KER. TVE elleni mérkőzésen súlyosan megsérült. Remélhetőleg hamarosan visszatérhet a pályára, és nagyon sok örömet fog még okozni a pasaréti szurkolóknak.


- Ha jól tudom, nyolc éves korodban a II. Kerület UFC-nél kezdtél el focizni, majd tizennégy évesen kerültél a Pénzügyőrhöz. Kik voltak az edzőid, melyiküket emelnéd ki elsősorban?

- Hat éves voltam, amikor a Budenz utcai iskolában (ahová a nővérem járt) megismerkedtem a labdarúgással. Aztán valóban hét-nyolc évesen lettem igazolt labdarúgó. Egészen tizennégy éves koromig Szeltner Norbert volt az edzőm, akitől megtanultam az alapokat, és akinek nagyon sokat köszönhetek. Az UFC-ben nem csak egy jó csapat állt össze (melyből most Varga-Sebestyén Benjámin, Lesti Bendegúz, Tóth Zsombor, Tivadar Attila (valamint Gyürki Gergő) is a Pénzügyőrt erősítik, hanem maga a sportolás, a csapatszellem, a közösség fontossága is belénk vésődött. A csapatban édesapám volt a másodedző, s nagyon sokat segített a jelenléte. Magyar Lászlónak és Sashegyi Zoltánnak is szeretném megköszönni a közös munkát, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy mostanra már az első csapat labdarúgója lehetek.

- Az U-19-ben, ha jól tudom, te voltál a csapatkapitány, s többnyire középpályán játszottál.

- Igen, mielőtt kimentem külföldre, egy évre, az U-17-nek voltam a kapitánya, mellyel második helyen végeztünk az MLSZ közép B osztályában, utána pedig az U-19 csapat kapitánya voltam, mellyel megnyertük a bajnokságot. Mind a két csapatban a középpályán szerepeltem.

- Az elmúlt nyáron viszonylag későn kapcsolódtál be a felkészülésbe, mégis pillanatok alatt a kezdő csapatban találtad magad, s aztán ki se lehetett robbantani onnan.

- A tavalyi július valóban a nyaralásról szólt, részben azért, mert ez volt az első közös nyaram a barátnőmmel valamint azért, mert ez volt az első olyan nyár amikor "elengedtem magam". Sashegyi Zoltán korábbi edzőmnél a hiányzás nem volt megengedett (nem mintha itt az lenne...) Szerencsémre már az elején megkaptam a bizalmat az edzői stábtól és a középhátvéd hiánynak köszönhetően hamar a kezdőcsapatban találtam magamat. Kezdetben nem igazán éreztem jól magam ezen a poszton, de örültem, hogy nem a padról kell néznem a meccseket. A szezon közepére a fizikális állapotom is javult és akkor már a középpályán is játéklehetőséget kaptam. Én nem voltam százszázalékosan elégedett a teljesítményemmel, de ez már a múlt.

- Kívülről úgy tűnik, hogy nagyon komolyan veszed a focit, s ennek is betudható, hogy a negyedik helyen végeztél a tavaszi szezonban a Vatai Attila osztályzatai alapján készült játékos-ranglistán.

- A negyedik hely megtisztelő, főleg, hogy ez volt az első évem a felnőtt csapatban, de nekem elsősorban az a fontos, hogy nyerjünk. A labdarúgás meghatározó része az életemnek és remélem az is marad, amíg a fizikai állapotom alkalmas arra. Komolyan veszem, de sohasem tettem mindent egy lapra fel. Mindig a tanulás volt az első, de ez nem jelenti azt, hogy ne tennék meg mindent azért, hogy fejlődjek és, hogy a maximumot hozzam ki magamból. Ha valamit az ember szeret és az a valami a gyerekkora óta meghatározó része az életének, akkor elengedhetetlen, hogy azt komolyan vegye.

- Középpályásként vagy védőként tudsz jobb teljesítményt nyújtani?

- Úgy érzem, hogy nagyobb hasznára lehetek a csapatnak középen (középpályán) és mivel korábban is ott játszottam, ez az a poszt ahol a legotthonosabban mozgok.

- Az elmúlt bajnoki év melyik mérkőzésére emlékszel vissza a legszívesebben? Mikor ment a legjobban a játék?

- A Hegyvidék elleni meccs emlékezetes, hiszen ott játszottam először a középpályán és ott szereztem az első gólomat a felnőtt csapat színeiben. Ezenkívül a Voyage elleni első mérkőzésre, valamint a Budafok elleni kupameccsre emlékszem vissza szívesen.

- Szót kell ejtenünk a III. KER. TVE – Pénzügyőr SE találkozóról, ahol nagyon komolyan megsérültél. Hogy történt az eset?

- Körülbelül negyven méterre a kapunktól labdát szereztem és megindultam az ellenfél kapuja felé. Megláttam, hogy a Beni indul a jobb szélen és megpróbáltam indítani őt. Külsővel elé passzoltam, amikor leraktam a jobb lábamat, beleszállt a vádlimba Horváth Levente, a bokám alámfordult és részlegesen elszakadt.

- Elnézést kért a meccs után?

- Igen, rendes volt, felhívott még aznap este, amikor a kórházban voltam, valamint később is érdeklődött a lábam felől.

- Jelenleg hogy érzed magad? Mennyire vagy terhelhető?

- Sajnos most a bal térdem kezdett el fájni, annak köszönhetően, hogy a jobb bokám sérülése miatt jobban terheltem. A bokám az jól van, de természetesen bokagumiban kell edzenem.

- Már teljes értékű munkát végzel az edzéseken?

- Igen, ugyan ma nem edzettem a térdem miatt, de előtte már teljes értékű munkát végeztem és remélem minél hamarabb újra tudom kezdeni az edzéseket.

- Beszéljünk egy kicsit másról is! Hol folytatsz tanulmányokat, s milyen terveid vannak a civil életre vonatkozóan?

- Ha nem emelkednek drasztikusan a ponthatárok akkor jövőre az ELTE PPK-n pszichológiát fogok tanulni. Emellett szeretném megszerezni az UEFA C licenszet, de konkrét terveim még nincsenek.

- Van-e játékos-példaképed, netán kedvenc csapatod?

- Játékos-példaképem nincs, de Iniesta játékát zseniálisnak tartom, és számomra Cesc Fabregas volt a követendő példa, amikor még az Arsenalban játszott... Kedvenc csapatom az Arsenal.

- Őket én is szeretem.

- Nem rossz játékosok

- A világbajnokságon melyik ország/országok válogatottjával szimpatizáltál elsősorban?

- Olaszországnak szurkoltam, majd miután kiestek Németországnak szorítottam, de tetszett Kolumbia játéka is.

- A következő bajnoki évben mit vársz a Pénzügyőrtől, illetve saját magadtól?

- A cél nem lehet más idén, mint a bajnoki cím megszerzése, valamint a Budapest Kupában is az aranyérem kivívása. A közösség nagyon egyben van, és mindenki tudja, hogy idén nem lehet más célunk, mint az NBIII-ba való feljutás. Magamtól: jövőre szeretném még komolyabban venni a focit, fejleszteni a játékomon, meghatározó tag szeretnék lenni a kezdőcsapatban, valamint remélem, hogy ahogy tavaly, sokáig elkerülnek a komolyabb sérülések.

- Így legyen! Nagyon köszönöm az interjút. Esetleg van-e amiről nem esett szó, s úgy gondolod, hogy érdemes lenne megemlíteni?

- Annyi még, hogy a családom és a barátnőm mindenben támogat, s nekik köszönhető, hogy sikereket tudok elérni a sportban. Zárásképpen szeretném hangsúlyozni, hogy számomra nagyszerű dolog ehhez az egyesülethez tartozni.

 

Szécsi József

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.