Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Interjú Király Mártonnal

2014.02.18

 

 

kiraly-marton.jpg

Fotó: Szabó Topi István

 

- A II. Kerület UFC-nél lettél igazolt labdarúgó, majd 2006-ban a Pénzügyőrhöz kerültél, s két év múlva, 17 évesen bemutatkoztál a felnőtt csapatban. Mely edzőknek köszönhetsz a legtöbbet?
- Az UFC-ben Markóczy Csaba megszerettette velünk a labdarúgást. Az alapvető készségek elsajátítása, a labdabiztonság felépítése mellett egy fantasztikus csapategységet formált, amelynek keretében mély barátságok köttettek. A Pénzügyőrnél első évünket, az akkori szakosztályvezető kezei alatt töltöttük. Jaskó András a játékot imádó srácokból már a futballt egy komolyabb, szakmai szemüvegen keresztül is értelmező brigádot faragott belőlünk. Rövid idő alatt rengeteget tudtunk meg a futball rejtelmeiről. Majd Vatai Attila irányításával a csapat beépítette a nélkülözhetetlen mentális készségeket. A megfelelő hozzáállás, a szükséges akaraterő és küzdeni tudás átvételével sikerült is a dobogó tetejére állnunk. Azt hiszem mindhárom edző beillesztette a megfelelő motívumokat, amelyekkel a végére valóban összeállt a kép.
- A különböző utánpótlás korosztályokban több sikernek is részese voltál, melyek ezek, s melyikre vagy a legbüszkébb?
- Még az UFC színeiben évről évre különböző tornákon vettünk részt. Télen a hazánkban megrendezésre kerülő eseményeken szerepeltünk, míg nyáron szinte Európát beutazva nagyszerű hangulatú tornákon mérkőztünk meg a más nációt képviselő, más futballkultúrával rendelkező csapatokkal. Ausztriából sikerült is a győztesnek járó kupával hazatérni, ám talán ennél is fontosabb, hogy ezeken a „kirándulásokon” rengeteg szép emlékkel gazdagodtunk. A bajnokságot illetően általában az élmezőnyben tanyáztunk, azonban az aranyérem megszerzése csak az utolsó ifista évünkben sikerült. Ezzel mindenesetre felkerült az i-re a pont.
- A felnőtt csapatban akkoriban nem igazán sikerült gyökeret verned, elsősorban mi volt ennek az oka?
- Nem álltam erre készen, valamiért máshogy értelmeztem akkor a dolgokat. Kicsit nagy volt az a felnőtt mez, de jó érzés volt olyan fiatalon magamra ölteni, ugyanakkor túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Akkor még nem is ismertem igazán a felnőtt futballt és bizony hiányoztak a társaim, akikkel már 8-10 éve együtt rúgtuk a bőrt. Nem gyökeresedett meg bennem az a motiváció, amit egy profi klubnál nevelkedő srác érez, ami a felnőtt csapatban való pozíció kivívására sarkallja. Hiányzott a kellő türelem és a kellő elkötelezettség, bánom is, hogy erre utólag ébredtem rá.
- 2011 nyarától sokáig nem láthattunk a labdarúgópályákon, úgy tudom, hogy egy betegséggel kellett megküzdened. Mi történt veled pontosan?
A szünidőben szédülések értek, ám eleinte ezzel nemigen foglalkoztam, gondoltam a nagy meleg, a nyáron megszokott esti kimaradások okozzák. Azonban a későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy a fejemben oda nem illő szövetek bontakoztak ki, amelyek megzavarják az idegrendszert. Ezért egy komolyabb műtéti beavatkozásra került sor, amelyet utólagos kezelésekkel kellett kiegészíteni.
- Ezt követően visszatértél a labdarúgásba, a BEAC után a II. Kerület UFC következett, s most ismét a Pénzügyőrnél vagy. Milyen terveid vannak a futballban?
- Hiányzik az a régi Király Márton, szeretném őt visszahozni. Ennek érdekében az edzéseken a megfelelő erőbedobással küzdök azért, hogy valóban minél jobb teljesítményt nyújtsak, ezzel segítsem a közösséget abban, hogy a hétköznapokon is a szükséges hőfokon égjünk. Majd bármely mérkőzésen is jutok szóhoz, ott igyekszem mindent megtenni a csapat sikeréért. Egy valami bizonyos: bármilyen szinten is, de még nagyon sokáig fogom űzni ezt a sportot!

Szécsi József