Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Interjú Sokolowski Andrással

sokolowski-andras-masolat.jpg

Fotó: Szabó István (Topi)

 

- Három éve a Budaörsi SC-től kerültél a Pénzügyőrhöz, s már nagyon fiatalon biztos pontja lettél a csapat védelmének. Hogyan indult játékos pályafutásod, s milyen emlékekkel jöttél el Budaörsről?

- Amióta az eszemet tudom, szerettem focizni. Fiatalabbik bátyámmal naphosszat rúgtuk a labdát kint a kertben. Nagy szerepe volt neki abban, hogy így megszerettem ezt a sportágat, hiszen ő is sokáig focizott, és ugye az ember kit kövessen, ha nem a bátyját. Szervezett keretek között először az édesapám által tartott tornatermi edzéseken léptem pályára. Ekkor kezdtem meg általános iskolai tanulmányaimat is. Kis idő elteltével, meghívást kaptam a budaörsi utánpótlással foglalkozó Liver FC csapatától. Így hivatalosan is megkezdődött a pályafutásom. Sorra jártam végig a Budaörsi SC korosztályait, hol kisebb, hol nagyobb sikerekkel. Sok kiváló játékossal és edzővel dolgoztam együtt, elsajátítva a labdarúgás alapjait. Nagyon sokáig csatár voltam, ám végül úgy tűnt, hogy hátvédként tudom a leghatékonyabb teljesítmény nyújtani. Sajnáltam, mikor közel 11 év után, 18 évesen ott kellett hagynom a klubbot, hiszen mind a mai napig Budaörsön élek, együtt nőttem fel a csapattal. Távozásomnak tőlem független okai voltak, amelyet most nem szeretnék részletezni…

- A foci mellett jogásznak tanulsz, s filmrendezőként is egyre nagyobb sikereket aratsz. Milyen terveid vannak a labdarúgásban, illetve a civil életben?

- Számomra mindig is a tanulás volt az első, a szellemi tréning. Ez ma sincs másképpen. Éppen ezért, legközelebbi terveim között a jogi egyetem sikeres befejezése szerepel. Emellett folyamatosan szeretnék alkotni és fejlődni az élet másik –illetve harmadik-, számomra fontos területén, a filmkészítésben. Hogy végül melyik foglalkozás mellett teszem majd le a voksomat, az még kérdéses. A labdarúgással kapcsolatos céljaimat röviden talán így tudnám megfogalmazni: tudásomnak megfelelően a lehető legjobb teljesítményt szeretném nyújtani a pályán, amennyire csak az erőmből telik, és amennyire az időm engedi.

- Kifejezetten elegáns a játékod, kevés szabálytalanságot követsz el, s így sárgalapot meglehetősen ritkán, míg pirosat eddigi pályafutásod során csak egyszer, az őszi Diósdi TC elleni Magyar Kupa meccsen kaptál. Hogy történt az eset?

- Abban a szituációban sajnos elég szerencsétlenül alakultak számomra az események. Remélem, viszonylag pontosan fel tudom idézni. Ám biztos lesznek majd olyanok, akik másképpen emlékeznek. A második félidő derekán az ellenfél akciót vezetett a mi térfelünk közepén. Sikerült átjátszaniuk a középpályánkat. A lendületből labdát vezető játékos lassan lőtávolon belülre ért, így kénytelen voltam kilépni rá. Két rövid fel passzt követően sikerült bejuttatniuk mögém a labdát, ahol az üresen maradt csatár kapura tudott törni. Hamar sikerült utolérnem, azonban a szereléshez nem volt szögem, így a csatárt hátulról megkerülve akartam átkerülni a jobb oldalára a blokkoláshoz. Amikor mögé értem, összeakadt a lábunk, ugyanis ő már lendített a lövéshez. Nagyot estünk mindketten. A labda elkerülte a kaput. A csatár nagyot kiáltott. A bíró rámutatott a tizenegyes pontra, engem meg piros lappal kiállított. Szándékosságról tehát szó sem volt, hiszen egy szerencsétlen érintkezés okozta a bonyodalmat. Fájó szívvel, a csapatot –akaratomon kívül- nehéz helyzetben hagyva voltam kénytelen elhagyni a játékteret. Azonban a játékostársaim heroikus küzdelmének köszönhetően végül győztesen jöttünk ki az összecsapásból.

- A bajnokság végén az ESMTK és a Biatorbágy ellen sérülés miatt nem léphettél pályára, nagyon hiányoztál a védelemből. Most már minden rendben?

- Igen, köszönöm. Combizomhúzódással bajlódtam azokban a hetekben. Szívem szerint az utolsó bajnokin már pályára léptem volna, de Vatai mesterrel végül a józan ész nevében úgy döntöttünk, túl nagy kockázattal járna a szerepeltetésem, hiszen bármelyik pillanatban beszakadhatott volna a sérült testrész.

- Véleményed szerint mely területen kell a csapatnak előrelépnie ahhoz, hogy bent maradjon a harmadosztályban, s mekkora esélyt látsz erre?

- Hosszú értekezéseket tudnék írni erről a témáról, hiszen a sikernek számos összetevője van. Tömören és absztraktan megfogalmazva, csak a pályán történő dolgokra fókuszálva: nagyobb bátorságra és lélekjelenlétre, több kreativitásra és rámenősségre, illetve koncentrációra lenne szükség. Számtalanszor bizonyítottuk már, hogy bármelyik ellenféllel képesek vagyunk felvenni a versenyt, az önfeláldozó védekezéstől a kombinatív játékig. Ha ezt a sorsdöntő pillanatokban is el tudjuk hinni magunkról, és ez a magabiztos hit kellő fizikai felkészültséggel és keménységgel párosul, a harmadosztályban maradás nem jelenthet problémát.

Szécsi József

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.