Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Interjú Vatai Attila vezetőedzővel, 2012. őszi szezon vége

 

vatai-attila-vezetoedzo.jpg

Fotó: Szabó István (Topi)

 

- Egy olyan szezont zártatok, amely után ismét kijár az elismerés a szakmai stábnak és a játékosoknak. Fél távnál a hatodik helyen álltok, s mindössze két ponttal vagytok lemaradva a harmadik helyezettől. Több alkalommal is vezettétek a tabellát, s szerzett pontok tekintetében is teljesítettétek az elvárásokat, emellett a Magyar Kupa 2. fordulójában sikerült egy rendkívül kiélezett mérkőzést játszani a nagy múltú, tavaly még az első osztályban játszó Vasassal. Miként értékelnéd a csapat teljesítményét?
- Nemcsak bennünket, hanem más csapatokat is sokkolt az új versenykiírás, de nem volt idő sokat gondolkozni és azt tűztük ki célul, hogy felvesszük a versenyt a legjobbakkal és megpróbálunk megkapaszkodni az NB III-ban. Ez az átszervezés miatt nagyon nehéz lesz, de a megszerzett 25 pont jó alapot nyújthat álmaink eléréséhez. Sajnálom, hogy a hajrában elfáradtunk és értékes pontokat vesztettünk, de úgy értékelem, hogy a balszerencsés momentumok nagyjából annyiszor sújtottak bennünket, mint ahányszor szerencsénk volt. A Magyar Kupában búcsúztattuk a Diósd csapatát és a Vasas ellen sok néző előtt emlékezetes futballünnep volt Pasaréten.
- Azzal, hogy annyira eredményesen kezdtétek a bajnokságot, megjött a szurkolók étvágya, s megnőtt a csapat szereplésével kapcsolatos elvárás is. Ez nem is csoda, hiszen évek óta nem volt példa rá, hogy ilyen hosszú időn keresztül dobogós helyen állt volna a csapat. Mennyire befolyásolta ez az általatok végzett munkát?
- Óriási élmény volt, hogy vezettük a tabellát és megkerülhetetlen tényezővé váltunk a Duna csoportban. De végig tudtuk, hogy a neheze még hátravan, a tabella hátsó régióját sikerült legyőzni, a minőségi csapatok később jöttek és mi az utolsó fordulóban voltunk szabadnaposak is. Várható volt, hogy amennyiben nem lesznek bravúrok, akkor nyakunkon lesz a mezőny. A munkánkat egyébként nem befolyásolta, legfeljebb annyiban, hogy mindenki szeretett volna egy szeletet a tortából, és akik kimaradtak a keretből, ezt elég nehezen tolerálták. Hetente 4 alkalommal edzettünk, a helyezésünktől függetlenül keményen dolgozott mindenki még az utolsó héten is. Ami a szurkolói elvárásokat illeti, tökéletesen megértem az értünk rajongókat, de úgy gondolom, hogy túl nagy terhet raktak ránk azzal, hogy az eredményesség mellett a minőséget is számon kérték. Csepelen például gyengén teljesítettünk, de egy pontot szereztünk és abban a stadionban ez csak nekünk sikerült. Szurkolóink maximalizmusa érthető, ők is és mi is győzni szeretnénk mindig. Szurkolóink, játékosaink szülei fontos tényezők lehetnek tavasszal, kell, hogy a legnehezebb pillanatokban is mellettünk álljanak, mert lehet, hogy lesz, amikor legyőznek bennünket, de velük együtt mindannyiszor fel fogunk állni!
- Sokan rendkívül defenzívnek, óvatos és inkább védekező csapatnak bélyegezték meg a Pénzügyőrt az őszi mérkőzések után. Egyetértesz-e ezzel, és ha igen fog-e ez a szemlélet változni tavasszal?
- Nem érdekel, hogy ki minek bélyegez meg bennünket és melyik edző mivel csapja be szurkolóit és saját játékosait, mert ebben az évben csakis az eredmény számít! Egyébként pedig lehet „rabonázni” és „villogni” csak éppen nem a mi pályánkon, mert az sajnos alkalmatlan a minőségi passzjátékra, de ha alkalmas lenne rá, én akkor is azt mondom – és ebben nem vagyok egyedül akár a magyar akár a nemzetközi futballban – hogy minden a védekezéssel kezdődik, ez az alapja mindennek! Ha egy csapat képes erre a szervezett, alázatos munkára és képes mentális erejét mozgósítani, akkor nem veszíthet! De tudom, győzni meg csak úgy lehet, ha van elképzelésed a támadások felépítésére is. Erre meg is van a stratégiánk. Volt, amikor meg tudtuk valósítani, volt, amikor ez kevésbé látszott, volt, amikor az ellenfél ránk erőltette az akaratát és nem tudtunk fordulatot adni. Ez nem szemlélet kérdése, nem én erőltetem rá az akaratomat a játékosokra, hanem a játékoskeretünk minősége, képessége, fizikai állapota határozza meg a taktikánkat. A bajnokság előtt felmértük a lehetőségeinket. Az edzőmérkőzésen viszonylag oldottan, kevésbé szigorú keretek között futballozhattunk, kicsit „elengedtem” a srácokat. A Dorogtól 5:2-re, a Csepeltől 4:1-re, a REAC-tól 2:0-ra, a BKV Előre ellen 5:1-re, a Cegléd ellen 3:1-re kaptunk ki… Ezek után egy feladatom volt, olyan csapatot összerakni, akik képesek EREDMÉNYESEN futballozni. Így is történt, az utolsó két forduló kivételével parádés mérlegünk volt 7 győzelem mellett, 4 döntetlen és csak 1vereség! A mérkőzések többségén játékosaim elképesztő akaraterőről és odaadásról tettek bizonyságot, ezt illik értékelni, ez a szemlélet nem fog változni, csak erősödni. A kritikusoknak, ellendrukkereknek azt üzenem: „Ha valaki egy lehetetlennek tűnő dologról álmodik, kinevetik érte, amikor pedig az megvalósulni látszik, elkezdik irigyelni…” Nagyon szeretném, ha a nyáron sok „irigyem” lenne a riválisaink részéről, azért mert bent maradtunk az NB III-ban.
- Mely játékosokkal vagy leginkább elégedett?
- A teljes idényre vonatkozóan nem szeretnék senkit sem külön kiemelni, sok játékos volt, aki egy vagy több meccsen emlékezeteset alkotott, de mindig ott volt mögöttük a CSAPAT, mindig volt egy olyan mag, akik vagy elölről, vagy hátulról adtak támaszt a jól teljesítő játékosoknak. Emlékezetes pillanatok voltak a Videoton II. elleni góljaink. 3 perc alatt fordítottunk Lőrinczy és Kozarek főszereplésével, Gyürki villanásával. Pinkóczi fejesgólja mentette meg a 3 pontot Százhalombattán, míg Szikes pontrúgásai segítettek Budafokon. Lőrinczy dupla a III. Kerület ellen, a Jászapáti ellen Gyürki szabadrúgás gólja és Abou-Warda „tekerése” volt emlékezetes. A Sárisáp ellen és az RTK ellen Kozarek villanásai segítettek, miközben hátul Praczkó, Nemes, Bíró és Sokolowski teljesített többnyire jól, a sorrend nem véletlen, Praczkó Iván volt ebben a félévben a mentális erő, ő a legreménytelenebb helyzetekben sem adta fel. Betalált az ifiből felkerült Pápai is, akire a tavasszal nagyobb terhet rakunk majd, remélem el fogja tudni viselni. Feledhetetlen volt Varga-Sebestyén bombagólja a Vasas ellen, de azt is el kell mondanom, hogy mindenkitől de Benitől aztán különösen, sokkal többet várunk majd a tavasszal.
- Tizennégy mérkőzésen huszonegy gólt kaptatok, ami nem tűnik soknak, mindemellett viszont egy meccset sem tudtatok kapott találat nélkül lehozni. Mit tehet ilyenkor az edző? Vagy nem érdemes ezzel foglalkozni?
- Természetesen foglalkozni kell ezzel is, mint minden mással, gyakorlással, mentális felkészítéssel. Ugyanakkor tény, hogy a csapatból hiányzik egy „öreg róka”, egy igazi vezéregyéniség, aki a hajrában, megfogja a labdát, irányítja, vagy megnyugtatja a társakat és képes minőségi futballra. Keresünk ilyet, de ha nem találunk, akkor meg kell tanítani fiataljainknak, hogy az utolsó pillanatig koncentrálni kell és kerülni a felesleges szabálytalanságot a védő zóna előtt, mert sajnos több rögzített szituáció után született találat keserítette meg az életünket, amely a fizikai korlátainkon kívül, a figyelmetlenségünkkel magyarázható.
- Melyik mérkőzésen valósították meg a csapat tagjai leginkább az általad elvártakat, s mikor voltál csalódott?
- A Videoton II., a RAFC, Diósd mérkőzések teljes egészében, az Érd elleni a hajrá kivételével tetszett. A Jászapáti, III. Kerület, RTK második félideje érdemel említést pozitív értelemben, a Sárisáp ellen a győzni akarás és az ellenfél gyenge pontjainak megtalálása volt fontos és ez sikerült is. A Százhalombatta és a Budafok nagyon nem tetszett, de nyertünk! A Budaörs meccs sorsdöntő volt, ha ott – egyébként nem érdemtelenül – nyerünk, akkor még hangosabban szólhatna a harsona Pasarétről. De mivel kikaptunk úgy, hogy a 10. percben 11-est és később pedig ziccert hibáztunk a hajrában, csak kóvályogtam a budaörsi sporttelepen még félórával a meccs után is… Csepelen gyengén futballoztunk, csak a szervezett védekezés volt dicsérhető, az utolsó két mérkőzésen pedig nem volt meg az erő sem fizikálisan sem mentálisan ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Sajnos a Biatorbágy ellen is kimaradt fontos pillanatban egy 11-es, ráadásul megéreztük, Sokolowski, Gyürki és Pinkóczi hiányát. Nyilvánvaló, hogy a vereségek miatt csalódott voltam, nem vigasztal, hogy megvolt a 25 pont.
- Úgy érzem, hogy a nyár során érkezők mindegyikével erősödött a Pénzügyőr. Pinkóczi Krisztián gyakorlatilag hazatért, pillanatok alatt felvéve a ritmust, s végig a csapat egyik erőssége volt. Gyürki Gergely dinamizmusával és kreativitásával a szurkolók nagy kedvencévé vált. Abou Warda Renátó és Szigeti Attila a bajnokság elején ugyan sérüléssel bajlódtak, de amint játéklehetőséget kaptak, úgy érzem, hogy bebizonyították, hogy bármikor lehet rájuk számítani. Tervezed-e a csapat további erősítését, s ha igen, mely posztokon?
- Nagyjából azonosan értékeljük az újoncokat, bár Szigeti Attilától sokkal többet várunk tavasszal. Gyürki Gergő valóban üde színfoltja a csapatnak és a Duna csoportnak is, élénken érdeklődnek utána, de maradni akar és mi is marasztaljuk. Keresünk olyan játékosokat, akik segíthetnek nekünk, úgy gondolom, hogy minden csapatrészbe elférne 1-1 játékos, de nem könnyű a minőséget megtalálni, és ráadásul még az igényekkel is versenyezni. Hiszem, hogy sikerül erősíteni, de ha nem, akkor a jelenlegi kerettel kell benn maradni. Ha mindenkinek a csapat lesz az első, akkor ennek sikerülnie kell!
- Lehet-e már tudni, hogy mely játékosok távoznak a télen a játékos keretből?
- Lesznek változások, de teljesen véglegeset januárban tudok majd, ami biztos, hogy Moldován Tibor egészségügyi okokra hivatkozva abbahagyta a versenyfutballt, tudomásom szerint a BLASZ III-ban folytatja, Somogyi Lőrinc szereplése is kérdéses, ő egy multinál kíván dolgozni a jövőben és az elmúlt heteket sem töltötte már velünk. Nemes Roland külföldön szeretné folytatni a pályafutását, Meggyes Balázs lehet, hogy külföldön fog tanulni fél évig, Lőrinczy Soma pedig aláírt az ESMTK csapatához.
- Körvonalazódik-e már a téli felkészülés, s mire számíthatunk jövőre?
- Szinte teljesen kész a programunk várhatóan 11 edzőmeccset játszunk. Január 09-i kezdéssel, tornatermi, műfüves és konditermi edzésekkel és edzőtáborral készülünk az utóbbi évtizedek egyik legnehezebb félévére. Bravúrnak értékelném továbbra is, ha bent tudnánk maradni a harmadosztályban, ezért dolgozunk és készülünk, hiszek benne, hogy meg tudjuk csinálni, ha feltételeink és a játékosállományunk jelentősen nem változik. Köszönöm a vezetőink, különösen dr. Bocsó Gábor szakosztályvezető támogatását, a szakmai stáb munkáját, a játékosoknak az alázatot és a szorgalmat valamint a helyenként minőségi futballt, szurkolóinkat pedig egyszerűen csak ölelem!

- Kellemes Ünnepeket kívánok mindenkinek!

dr. Bilkei-Gorzó Dávid és Szécsi József

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.